|
 Tisztelt Adományozók!
2011. december 10-én Székelyhídon, Érkörtvélyesen és Nagyszalontán átadtuk az idei karácsonyi adományokat, melyekért ezúton mondunk mindenkinek köszönetet. Az adományátadásról készült beszámolókat az alábbiakban olvashatják. A segítségnyújtásra vonatkozó jövő évi terveinket és az azzal kapcsolatos aktuális tudnivalókat 2012. elején tesszük közzé.
Aggodalom és megnyugvás
2011. advent
Székelyhíd
A gyerekek az ádventi műsort gyakorolják, közben lopva pillantanak a konyha felé. Itt már javában dolgozunk, mintha otthon volnánk. Ketten vágjuk a zsömlét, Zsófi melegíti a húst, a Fazekas Gimnázium spanyol és francia tagozatának anyanyelvi tanárai összeállítják a hamburgert. Közben angolul beszélgetünk. Istennek hála annyian akarunk segíteni, hogy szűkös a hely, de a Duna TV csapata még befér közénk, majd a Stubenberg-kastélyba mennek tovább forgatni, ott is gyermekotthon lesz.
Az asztali áldás után jóízűen falatoznak a gyerekek, akik ma „csak” huszonkilencen vannak, a többiek betegek. Az ebéd után nagyon nívós ádventi műsorral lépnek föl. A nevelők munkáját dicséri, hogy minden gyermek szerephez jutott, a saját képességei szerint. Így mindnyájan fontosnak érezhették magukat és dupla lelkesedéssel tanulták meg a kilométeres verseket, dalokat. Ugye mi felnőttek is hasonlóan működünk?
 |
 |
A hazatérő gyermekeket csokoládéval és házi sütésű ádventi mézeskaláccsal ajándékozzuk meg, melyet a spanyol tagozat egyik diákja készített. A felnőttek ebédje és egy rövid beszélgetés után kipakolunk a Pető Valika kisbuszából, mely ezúttal is színültig telt adományokkal. Különválogatjuk a ruhákat, a könyveket, a tanszereket, a játékokat, stb. Közben Csaba testvér telefonon értesíti Galamb Erzsike nevelőnőt, hogy 84 sajószentpéteri látogatót hoz egy óra múlva. Kétségbeesésnek nyoma sincs, Erzsike rutinosan riasztja a kávéfőző láncot. Igazi ajándék lenne Csaba testvérrel itt Székelyhídon találkozni, de sötétedés előtt Érkörtvélyesen kell lennünk.
Érkörtvélyes
Én először járok itt, pedig minden héten egyszer a falu határában robogok Szatmárnémetibe. Tengelyig érő sárban csúszkálunk be a kis vályogházakig, hogy a csomagtartóban lévő tartós élelmiszert és a Szoti Kft. vezetője, Szotákné Antal Ibolya támogató által felajánlott játékokat átadjuk.
Az első házacskában a fiatalasszonyt Editnek hívják, Bár a 12 éves fia az én lányommal egyidős, Edit mégis csókolomot köszön mindnyájunknak. A házba belépve döbbenetes látvány fogad. A döngölt földre helyezett szakadt linóleum a „padló”. A falakon lévő vastag szarvasmintás falvédők a vályogház repedésein átfújó széltől védenek. A kis vaskályha nemcsak a meleget ontja, hanem sajnos a savanyú füstszagot is. És a szobácska közepén – mint egy angyal – egy ötéves hirtelenszőke leányka áll, patyolattiszta ruhában. Őszinte tekintettel csodálkozik ránk, és próbál az édesanyja mögé elbújni. A család törekszik szebbé varázsolni a környezetét, erre utal a házacskához hozzátoldott, szintén vályogból épült új „szárny” is, mely – miután elfogyott a pénz meg a hitel is – félkész állapotban várja a jövő tavaszt.
 |
 |
Bekopogunk a szemben lakó nénihez, általa küldjük el a karácsonyi ajándékot a tavaly megismert mozgássérült kislány unokájának. Az Editék melletti ház kapujában egy fiatalasszony áll kisgyermekkel a karján. Ez az a család, amelynek riasztó életkörülményeire idén januárban Csaba testvér egy újságcikk alapján figyelt fel és kérte meg a debreceni Danka Erikát az első látogatásra. Ma a család négy gyermeke már Gálospetriben lakik a gyermekotthonban és ott tisztán, jóllakottan jár óvodába, iskolába.
Miért ezt a címet adtam a beszámolómnak? Aggodalom, mert az Európai Unió területén, Debrecentől nem egészen ötven kilométerre a Érkörtvélyesen leírt körülmények között élnek, küzdenek emberek. Megnyugvás, mert Isten kegyelméből, Csaba testvér és fáradhatatlan munkatársai, segítői révén ebből a mély szegénységből már 2500 gyermeket sikerült kiemelni és visszavezetni az élhető életbe.
Dr. Major Tamás
Nagyszalonta
Ma sem sokkal könnyebb gyereknek lenni Nagyszalontán, mint Arany János idejében volt, azonban a felmerülő gondok megoldásában komoly segítséget jelent a környék lakóinak az itt lévő, kb. százfős befogadóképességű gyermekotthon, amelyet a Dévai Szent Ferenc Alapítvány működtet. Bár itt most jártunk először, mégis azzal a nagy szeretettel fogadtak minket, amelyet korábban is tapasztaltunk az alapítvány általunk támogatott intézményeiben.
A gyerekek és a nevelők örömmel vették át tőlünk a Csóra Kft. 3,5 tonnás teherautóján hozott ruhaneműt, tartós élelmiszert, játékokat, könyveket és bútort, amelyeket a mögöttünk álló lelkes adományozók ajánlottak fel. A lerakodás pillanataiban érkezett meg a Kossuth rádió munkatársa is, akinek érdeklődő kérdésére néhány szóval bemutathattuk az elmúlt két évben, ezen a területen végzett tevékenységünket.
Debrecen
Az adventi időszakban 2011. november 25-én és december 16-án Tóth István létavértesi vállalkozó szállította el Székelyhídra a folyamatosan érkező adományokat. Ezévi karácsonyi adománygyűjtési akciónk záróakkordjaként 2011. december 11-én vasárnap, Böjte Csaba testvér a debreceni Megtestesülés Templomban szentmise keretében köszönte meg Felföldi László plébánosnak és a debreceni adományozóknak az idei évben kapott segítséget.
Adományozóinknak és támogatóinknak köszönjük, hogy 2011-ben is velünk lépkedtek a szeretetnek ezen ösvényén! Kívánunk áldott Karácsonyi ünnepeket és boldog új évet, hogy 2012-ben adományainkat úgy vihessük Jézushoz, mint, ahogy a napkeleti bölcsek vitték az aranyat, a tömjént és a mirhát, támogatva ezáltal a határon túli magyar gyerekeket!
Danka Erika |
Csaba testvérrel a szeretet ösvényén 
