Plébániánk zenekara alkalmi és némiképp fluktuáló társaság, amelynek “kemény magját” természetesen a fiatalabb korosztály adja, hiszen a zenei műfaj, amelyet művel, a nemzetközi könnyűzenéhez áll inkább közel. Kétségtelen, hogy az ifjúság körében igen népszerűek az ún. “gitáros szentmisék”, a repertoár alapját pedig a közismert és nem kevésbé népszerű gyűjtemény, az “Énekeljetek az Úrnak” dalai képezik.

Az alkalmiságot az jelenti, hogy egyelőre nem alakult ki még teljesen annak a gyakorlata, hogy mikor és milyen rendszerességgel legyenek olyan szentmisék, ahol ennek a műfajnak is helye van, a fluktuáció pedig azt, hogy pl. az egyetemista diákkorosztályból voltak olyanok, akik befejezték tanulmányaikat és eltávoztak, vagy hogy éppen az egyik meghatározó egyéniségből, Veres Anitából, időközben, nagyon is örvendetes módon, édesanya lett, így, remélhetőleg csak ideiglenesen, nem tud aktív tagja lenni az együttesnek.

Nagyon lelkes tagoknak mutatkoznak a ministránscsoport fiútagjai: ifj. Altorjay István, Berényi Vince és Rives Dávid, akik gitártudásukat zeneiskolai keretek között is fejlesztik. A csoport művészeti vezetője “külsős”: Schaff Kálmánné Panni, mert Anita kiesésével ő az, aki, ha úgy adódik, irányítja az együttes munkáját és együtt is szerepel a társasággal. Időnként a már nem egészen fiatalok közül is csatlakoznak a zenekarhoz: e sorok írója fuvolán, élete párja pedig hegedűn szokott közreműködni, ugyancsak fuvolistaként vesz részt a munkában Tamásné Darvasi Éva és Altorjay Laura.

A csoport várja mindazokat a zenélni vágyó fiatalokat, akik hangszeres tudásukat a szentmisén is hasznosítani kívánják a jó Isten dicsőségére.

Ugyanakkor a legfontosabb az lenne, ha egy stabil szakmai irányító is jelentkezne, aki vállalná a rendszeres próbákat és az akár fiatal, akár idősebb tagokból álló, de mindenképpen amatőr kisegyüttes szakmai irányítását. Schaffné Panni tevékenysége ugyanis, érthető okokból – nagyon messze lakik, hat gyermek édesanyja – leginkább csak a családi táborok idejére meg évközben még további egy-két alkalomra korlátozódik.

A fentiekből már kitűnik, hogy a zenekar letöbbször az eddigi igen sikeres családi táborokon (2004: Szanticska, 2005 és 2006: Nagyvisnyó, 2007: Telkibánya) volt a legaktívabb. Ez érthető is, hiszen a táborok oldottabb, hogy ne mondjam, fergeteges, hangulata a kötetlenebb zenei megnyilvánulásokat is lehetővé, sőt, néha kifejezetten helyénvalóvá teszi. II. János Pál jelmondatának zenei parafrázisa, a Totus Tuus, mint egyházközségi “induló”, hamar népszerűvé vált mindannyiunk körében.

    Ugyanakkor nem hagyható megjegyzés nélkül, hogy a dalok többsége, bármennyire fülbemászók és közkedveltek is, nem képvisel magas zenei értéket. A zenekar tevékenységének legkívánatosabb vonala az lenne, ha a magyar egyházi népénekeket, amelyek épp oly csodálatos módon őrzik ősi zenei hagyományainkat, mint “világi” népdalaink, mai köntösbe öltöztetve felvennék a műsorukra. A klasszikusnak mondott zene korszakai, különösen a reneszánsz és a barokk kor is rengeteg olyan remekművet kínál, amelyek alkalmasaknak mutatkoznak ún. modern, tehát a fiatalság lelkében is bizonyára visszhangra találnának.